FÖLDIMOGYORÓ

A földimogyorót nem szigorúan szárított gyümölcsnek, hanem elsősorban olajos magnak tekintik. Ezt a hüvelyes növényt földimogyorónak, földi pisztáciának vagy ritkábban földi borsónak is nevezik..

A földimogyoró története

A földimogyorót először Dél-Amerikában termesztették, még a konkvisztádorok hódítása előtt. Ezt a magot először egy 1569-es spanyol krónikában említették meg Peruval kapcsolatosan, ahol nagy számban találtak földimogyoró magot és hajtást a kolumbia előtti sírokban. Kína és India a világ legnagyobb termelői, ám az erős helyi kereslet miatt nincsenek jelen a nemzetközi piacon. Így a termelése elterjedt Észak-Afrikában, különösen Egyiptomban.

A földimogyoró termesztése

Minden földimogyoró-ültetvénynek csak egy érési ciklusa van, a betakarítási időszak augusztustól legkésőbb novemberig tart. Manapság a termelés gépesítésével elengedhetetlen a gépek használata a földimogyoró fő gyökérének átvágására. A talaj átvágásával a gép felemeli a bokrot és megrázza azt, mielőtt megfordítja, igy a növényt fejjel lefelé hagyja a földön, amely megakadályozza, hogy a földimogyoró földre essen. Ez lehetővé teszi a földimogyoró lassú kiszáradását három-négy nap alatt.